Mégiscsak

Nekivágunk a kivizsgálásoknak.
Férj egyszer régebben csak úgy odavágta,hogy talán kéne...aztán múlt hónapban már azt kérdezte,hogy muszáj?Tegnap reggel meg csak úgy,a semmiből( nem volt terítéken a téma)odavágta,hogy ideje lenne,mert "ha most nem csinálunk gyereket,akkor mikor".Ekkor felvettem a telefont és időpontot kértem a nőgyógyászhoz,gyorsan,hogy ne tudjam se meggondolni magam,se halasztani a dolgot.2 nap,így holnap már mehetek is.
   Szokásomhoz híven már összeolvastam mindent a neten,most épp az átjárhatóságitól rettegek-de nagyon-,mert jó-jó,hogy van akinek nem fáj,de miért épp nekem ne fájna és miért épp nekem ne lenne szükségem rá,mert esteleg csak egy hormont kell beállítani(jó esetben és legszebb reményeim szerint)és hipphopp jön is a baba(aki mellesleg kisfiú,bár én kislányt szeretnék,de apa óhaja miatt legyen csak kisfiú).

Szóval még el se kezdődött igazán,de én idegileg már hulla vagyok,a gyomrom gombostű nagyságú,most csak abban reménykedem,hogy holnap nem lesz hasmenésem is az idegtől pont mire mennem kell a dokihoz.

Nagyon tetszik

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal. 
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. 
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már a fájdalmad középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai…hogy érhet-e még fájdalom. 
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenáron megváltoztatni akarnád. 
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az extázistól megrészegülve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. 
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. 
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. 
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik… 
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: IGEN ! 
Nem érdekel, hogy ki vagy és hogy kerültél ide. 
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. 
Nem érdekel, hogy hol, mit, kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. 
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál".

1 hét

Végülis ennyit késett....de már 2 napja tudtam,hogy nem terhesség miatt ,ugyanis a teszt csont negatív lett...mensi után kivizsgálás kezdődik(ezt szerettem volna elkerülni)...

Érzés

Két napi reménykedésen vagyok túl...azt írtam már,hogy influenzásak voltunk mindketten és így,ebben a hónapban egyetlen egyszer voltunk együtt,a mensi utolsó napján.Tudtam,hogy nem lehetek terhes,ennek ellenére épp most késett,amit ugye nem szokott.
Elvileg lehettem volna terhes,mert ugye ha kb a-9ik napon lett volna pé-m,a 6tól simán életben lehettek volna még a kiskatonák....de most mondja meg valaki,mennyi esélye lett volna ennek,ha  lassan 4 év gyakoribb együttlétek mellett nem jött össze....

És mivel az utóbbi időben egyetlen napot sem késett a mensim,így legalább átélhettem a várakozást egy kicsit....hogy majd milyen lesz,ha tényleg nem jön meg.Azért még mindig optimista vagyok a közeljövőre nézve.

ui.persze a környezetemben van két új terhes személy....miért is ne,hiszen legtöbbjüknél úgy van,hogy gyereket szeretnének(vagy nem),nem védekeznek(vagy akár védekezés mellett is)és legkésőbb pár hónapon belül össze is jön.Hogy nekem semmi sem sikerül,nem hogy elsőre,de még nagyon sokadszorra sem....:(

Egy nagy nulla

Ez a hónap is kimaradt,vagy mondhatnám inkább kárba veszett.Elkaptam az influenzát,természetesen épp azon a  héten voltam beteg,amikor peteérésem volt.Nagyon nem akar nekünk ez összejönni...:(

Itt vagyok

és persze megjött.
Azt hiszem  átnevezem a blogot,mert ki tudja mikor jön össze a baba...és egyáltalán nem gondoltam volna magamról,hogy babaváró blogot fogok írni valaha.
Ugyanis épp pár napja határoztam el,hogy NEM fog az életem  a babaprojekt körül forogni,sem róla szólni,többet nem figyelem hányadik cn-on vagyok és úgy egyáltalán csak lazán fogom fel a dolgokat.A pozi teszt után csak úgy lazán odavetem a barátnőimnek,hogy terhes vagyok,persze,terveztük,szerettük volna.Csak azt nem árulom el,hogy mióta.
3 nagyon közeli barátnőmről van szó:
-egyik viszont tudja,neki elmondtam,hogy nem tegnap döntöttük el a babát,hanem kb 1 éve(khm,khm,kicsit lódítottam,de borzasztó soknak tűnik még ez is kimondva...és ugye ennél több időről van azért szó).
-a másodiknak nem mondanám el semmi pénzért,mert ő olyan lesajnáló típus,amit amúgy is nehezen tűrők tőle más problémákkal kapcsolatban...egyszerűen mindenért lesajnál.Gondolom naponta érdeklődne,hogy na mi van,még mindig semmi,amitől bediliznék.....amúgy meg pár hónapja nyomatékosan rámnézve ecsetelte valakinek,hogy neki milyen boldog öregkora lesz,mert neki KETTŐ gyereke van.Azt elhiszem,hogy vénségemre nem lenne jó egyedül,de mi van,már megöregedni sem fogok ha nincs két gyerekem?Akkor nála én járnák jobban:)
-a harmadik(ugyanis első barátnőmnek 1O éves kislánya után,most jön a 2. baba) barátnő pedig már az első közös barátnőnk terhességén szörnyűlködött,hogy mi????Most????Ekkora korkülönbség????És megtartják????Ja,hogy akarták...háááát,kérdezi tőlem,hogy én szeretnék?Khm,khm,hháááát,leheeeet.

Szóval így állok barátokkal,babatémával kapcsolatban.Ja ,2 sógornőm sem tudja,ugyanis öcsémék már többször inszemeztek 6 év meddőség után és még mindig semmi náluk sem.Most hogy mondjam,hogy én is szeretnék,meg azért az is sz.r ügy,hogy majd hogyan mondjam el nekik,ha nekünk sikerül.Férj nővére meg számtalanszor mondja,hogy nem is érti miért nincs nekünk még egy gyerekünk,pedig lehetne.Hát lehetne.De nem lett(remélem lesz).

Szóval visszatérve azon elhatározásomhoz,hogy ezentúl totál lazán spontánkodni fogunk és majd meglepve veszem észre,hogy terhes vagyok...ebben a hónapban megyek dokihoz.Ebből már előre lehet tudni,mennyire nem veszem számba majd a dolgokat meg ciklusnapokat.

Az első lépés

...már megtörtént,hihi.Persze,csak viccelek,hogy ez lenne az.Azt álmodtam pozitív lett a tesztem.Még ha nem is érzem lelkem mélyén,hogy sikeres lenne ez a hónap,soha nem álmodtam még ilyet.
Olyat viszont igen,hogy egy nagy száj azt mondta szótagolva,hogy :NEM VAGY TERHES.Anno,akkor tudtam már,hogy nem sikerült,pedig abban a hónapban mindenféle jelből ítélve biztos voltam a dologban.

Reménykedem,hogy kevesebb van előttem már,mint mögöttem.A sors fintora,hogy a lányunk jött minden tervezés ellenére,most meg sehogy nem akar beteljesülni a vágyunk.Mikor mindketten szeretnénk.Szomorú....ugye kb 1O évig csak én vágytam rá,akkor szemétség is lett volna úgy babát vállalni,hogy a másik fél ne akarná,de így....

Babaváró

Egyelőre még babára várunk....lassan már 4. éve.
Remélem nemsokára elkezdhetem élesben a blog írását...úgy érzem,mára sikerült elengedni a múlt sérelmeit,megbocsátani a történteket mindenkinek....magamnak is.Most már nincs akadály,gyere baba,nagyon várunk!